Én szeretek hintázni.
Eleinte nem nagyon értettem, mi is a jó benne.
Szédítő volt! Hát kétségbeesetten kapaszkodtam,
de anya mosolygott és énekelt, elhittem, hogy jó!
De ez a dal nem úgy hangzik, mint a hinta-palinta.
"Három napja szívemen, hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem, három napja szívemen.
Hintán piros szoknya ül, piros szoknya elröpül,
fehér pendely penderül, fehér pendely elrepül.
Száll a hinta, föl – leszáll, meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll, nevem után kiabál."
hintázik a szerelem, három napja szívemen.
Hintán piros szoknya ül, piros szoknya elröpül,
fehér pendely penderül, fehér pendely elrepül.
Száll a hinta, föl – leszáll, meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll, nevem után kiabál."
Szerintetek barátaim, miről szól ez a dal?
Kormos Pista bácsinak mi járhatott a fejében, amikor ezt írta?
Na, de anya!
Való ez egy olyan pici fiúcskának, mint én vagyok?
Hát ne csodálkozzon senki, hogy néha úgy érzem magam,
mint Kannibál Hannibál a hallgatag bárányok között!
