Barátaim, elmesélem hogy is volt...
Egy forró nyári délután Tálti elaludt.
Minket meg jól kiraktak az udvarra, hogy ne hangoskodjunk.
Leventét már ismeritek, Ő az uncsitesónk, de cseppet sem unalmas :-D
Kaptunk egy kád vizet is.
Szép lassan elkezdtük hordozni a vizet a kertben.
Levente tudta, hogy a virágoknak is kell vizet adni.
Én sem akartam lemaradni.
Kellő komolysággal álltam a feladathoz.
Rendkívül buzgók voltunk.
Még a szolár lámpa is kapott.
Biztos, ami biztos...
...és még azt mondják a gyerekek utánozzák a felnőtteket.
Ha-ha-ha
Akkor ez mi?
Egy örök gyerek?
