Barátaink!
Ím a haza hősei!
Nem vicc, három csajszi.
Ági az anyuka, Zsófi a nagy tesó, Zita a kis tesó.
Zsófi itt arra készül, hogy felmásszunk a hollókői várba.
Igen, kifesti a körmét ceruzával.
:-D
Szóval az úgy volt, hogy meglátogattuk Őket a nagyszülőknél.
Mi a Mátrában töltöttük a nyarat, Ők a Cserháton.
Alapból 2 percre lakunk egymástól itt Debrecenben.
Hiányoztak nekünk a lányok.
Felkerekedtünk hát, át a Mátrán, keresztül a Cserháton.
:-(Itt megjegyeznénk, Magyarország gyönyörű,
az utak állapotáról más fórumon értekezzünk :-)
Nagy szeretettel és egyebekkel vártak minket.
Látjátok, milyen jól éreztük magunkat?
Annyit szaladgáltunk, mászkáltunk, kiabáltunk, nevettünk...
Miért Ők a haza hősei?
Mert egy fél éven át nélkülözték az apukájukat.
Egy fél éven át, aggodalommal a szívükben keltek és feküdtek.
Ez azonban nem látszott rajtuk.
Mosolyogtak és játszottak.
Nagyszülőktől nagyszülőkig vándoroltak,
hogy apukájuk hiánya kevésbé legyen feltűnő.
Drága lányok, mi azt kívánjuk Nektek tiszta szívünkből:
soha többé Afganisztán!
