Sziasztok, minden így kezdődött!
Hideg nap volt.
Anya éjszaka érzett valami feszítést a pocakjában.
Ebből tudta, hogy itt az idő.
Aztán a műtőben folytatódott. Közben történt ez-az,
de az csak azokat az anyukákat érdekli, akik még sosem szültek.
Már kint is vagyok.
Persze ez nem ennyire egyszerű, mert erősen kapaszkodtam ám.
Anya szerint a rekeszizmába, de erre az orvosok úgy is mást mondanának.
Pedig elég érdekes érzés. Szóval kapaszkodtam, sőt egyszer még vissza is bújtam.
A doktor bácsik viszont erősebbek voltak és így kijöttem a meleg kis kuckómból.
Anya szívdobogása megnyugtatott.
Egy kis alvás, egy kis evés, egy kis nézelődés...
Gyorsan és hangosan teltek a napok. Barnit (Ő a nagy tesóm) nem nagyon izgatta,
hogy egy kis baba van a háznál. Kiabált és játékokat is dobált.
Ezért Anya a kis hordozómban gyakran berakott a WC-be.
Nem rossz hely. Meleg, csendes, sötét.
Nagyon jókat szunyókáltam ott.
Figyeltem a világot és cseperedtem.
Anyával a szerelem örök, most szólok. :-)
Már egy éves lettem...
...aztán kettő.
Ne gondoljátok, hogy nincs fotó a kettő közti időszakról,
csak a szerkesztő önmérsékletet gyakorol.
Jelentem, itt már bölcsis vagyok és vidám.
"Nekem a Balaton a Riviéra...",
bár Anya szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz. :-D
Hát itt vagyok most, 3 évesen.
Megígérem, lesz még folytatás...
:-)
