2014. szeptember 8., hétfő

Tűzőrségben

 Kedves Barátaink!

Rákaptunk a buszozásra. 
A szüleinkkel sokat kirándulunk, mindig autóval megyünk.
Kitaláltuk, hogy addig mondogatjuk a helyi busz, távolsági busz szavakat, 
míg egyszer csak bekattan a szülőknek, hogy vihetnének azzal is.

Tervünk sikerrel járt.
Visszük a kis futóbicinket, 
az ülés alá befektetjük és élvezzük a rázkódást.
Amikor leszállunk, akkor nyeregbe pattanunk és már mehetünk is a úticélhoz.

Legutóbb, amikor Papánál időztünk hétvégén, 
elbuszoztunk Egerbe és a "Tűzőrséget" néztük meg.

Anya elmesélte, hogy Papa itt dolgozott.
Tűzoltó volt és ebben a laktanyában volt a bázis.
Később új épületbe költöztek.
Ma pedig egy szép múzeum a régi laktanya.

Tele csupa fiús dologgal.

 A játszótere is nagyon izgalmas.
Mászófallal,

  szédítő forgóval,

drótkötélpályás koronghintával.

Bent nagyon érdekes filmeket vetíttek.

Volt egy izgalmas videó arról, hogyan történik a riasztás.
2 perc alatt kell a bázisról elindulniuk, teljes felszerelésben.
Ezt a filmet kétszer is megnéztük.

Csoda izgalmas a fotógép.
Elé kell állni a zöld fal elé,
 egy kamera rögzíti a képet 
és még egy hátteret is választhatunk.
 
A mieink így sikerültek:
Sziasztok :-)

2014. április 26., szombat

Mitől boldog a gyermek?

 Attól, hogy bízik a felnőttekben...

 Attól, hogy szereti az állatokat...

 Attól, hogy mesék veszik körül...

 Attól, hogy titkokat leshet meg...

 Attól, hogy segítő kezet talál...

 Attól, hogy kalandokat él át...

 Attól, hogy a természetben létezhet...

 Attól, hogy figyelnek rá...

 Attól, hogy van apja...

 Attól, hogy van anyja...

 Attól, hogy van testvére....

 Attól, hogy békén hagyják...

Attól, hogy megnevettetik...

Mitől boldog egy gyermek?

2014. március 28., péntek

...mert, van az a helyzet


Pár éve már, hogy azt hittem, 
bizonyos élethelyzettel nem lehet tartósan élni.
De lehet...
...mint ahogyan daganatos betegséggel is, szívinfarktus után is, 
agyvérzés után is, sőt még kómából is visszajön az ember.
Bír, ez mindent. :-)


Egyéb más vágyam sincs, mit, hogy átlagos (marha) szülő legyek.
Olyan, aki hibázik, kiabál, odacsap, kényeztet, nem szól rá...
A gyerek meg olyan, amilyen, ebből a viselkedésmintából kijöhet.
Átlagos, normális, okos és hisztis, rafkós és őszinte.
 
  
A fene se hitte volna, hogy ez nekünk (anya és apa), 
ilyen nagy megmérettetés lesz.
Átlagtól eltérő gyerekeket kaptunk, 
ahol a "marha" szülőnek levés nem zsigeri, 
hanem koncentrációs feladat. 
:-)


Egészen eltérő az időbeosztásunk, sokkal több a muszáj feladat, 
amit ráadásul örömmel, természetes mosollyal az arcunkon hajtunk végre.
A gyermek nem érezheti kényszernek, neki lelkesnek és motiváltnak kell lenni.
Míg más arra büszke, hogy a kalandparkban tört ki a gyerek foga,
mi hihetetlen örömmel éltük meg az első gyógytornát, ahol már nem sírt a gyermek.


Évek óta dolgozunk azon, hogy a belső kétszintes lakásunktól megszabaduljunk.
Svájci frankkal nehéz ügylet, de nincs más út. 
A mi igényeinknek a földszinti, könnyen megközelíthető felel meg.


A kirándulásaink is elég kalandosak, 
erről néhány közeli barát is be tud számolni.
Mi nem gyalogolhatunk annyit, mint más család.
Illetve igen, de az szülői túlélési programmá fajul a végére.
Nyakban, háton, ölben cipelés. 


Aztán gondolkodunk, mi is lehetne a segítség.
Lehetőség szerint valami olyan, 
ami a vágy tárgya is és nem egy direkt, kényszerjármű.


Nálunk ugyanis a legfőbb nevelési elv, 
hogy egészséges önértékelésű, talpraesett, 
szólni, kérni tudó csemetéink legyenek.
Talán a legfontosabb, amire az életükben szükség lesz.
(Persze nyelvvizsga is kell :-D )


Megtaláltuk a megoldást.
John Deere Gator "személyében".
Nem hogy személyiséggel, 
de isteni tulajdonságokkal felruházott családtag.

:-D

Még a kereke is ölelésre termett.
A kormánya maga a tökély,
még dudája is van.
Persze a lámpája csak matrica, mint Villám Mc Queen-nek, 
de így is világhírűvé lehet válni.
:-D


Már az első fokozatban döcög a dolog, 
nyáron feloldjuk a kettes fokozatot is.


Öröm ez, mert így döntöttünk. 
Mondjuk, a jelenlegi autónkba, csak úgy fér be, 
ha a gyerekek nem ülnek bent, 
de erre is találunk valami megoldást.
Egy Mercedes V osztályúval megelégednénk.
:-D


Ezt az uccsó képet megvehetné a Peg-Perego!
:-D :-D :-D :-D