2014. szeptember 8., hétfő

Tűzőrségben

 Kedves Barátaink!

Rákaptunk a buszozásra. 
A szüleinkkel sokat kirándulunk, mindig autóval megyünk.
Kitaláltuk, hogy addig mondogatjuk a helyi busz, távolsági busz szavakat, 
míg egyszer csak bekattan a szülőknek, hogy vihetnének azzal is.

Tervünk sikerrel járt.
Visszük a kis futóbicinket, 
az ülés alá befektetjük és élvezzük a rázkódást.
Amikor leszállunk, akkor nyeregbe pattanunk és már mehetünk is a úticélhoz.

Legutóbb, amikor Papánál időztünk hétvégén, 
elbuszoztunk Egerbe és a "Tűzőrséget" néztük meg.

Anya elmesélte, hogy Papa itt dolgozott.
Tűzoltó volt és ebben a laktanyában volt a bázis.
Később új épületbe költöztek.
Ma pedig egy szép múzeum a régi laktanya.

Tele csupa fiús dologgal.

 A játszótere is nagyon izgalmas.
Mászófallal,

  szédítő forgóval,

drótkötélpályás koronghintával.

Bent nagyon érdekes filmeket vetíttek.

Volt egy izgalmas videó arról, hogyan történik a riasztás.
2 perc alatt kell a bázisról elindulniuk, teljes felszerelésben.
Ezt a filmet kétszer is megnéztük.

Csoda izgalmas a fotógép.
Elé kell állni a zöld fal elé,
 egy kamera rögzíti a képet 
és még egy hátteret is választhatunk.
 
A mieink így sikerültek:
Sziasztok :-)

2014. április 26., szombat

Mitől boldog a gyermek?

 Attól, hogy bízik a felnőttekben...

 Attól, hogy szereti az állatokat...

 Attól, hogy mesék veszik körül...

 Attól, hogy titkokat leshet meg...

 Attól, hogy segítő kezet talál...

 Attól, hogy kalandokat él át...

 Attól, hogy a természetben létezhet...

 Attól, hogy figyelnek rá...

 Attól, hogy van apja...

 Attól, hogy van anyja...

 Attól, hogy van testvére....

 Attól, hogy békén hagyják...

Attól, hogy megnevettetik...

Mitől boldog egy gyermek?

2014. március 28., péntek

...mert, van az a helyzet


Pár éve már, hogy azt hittem, 
bizonyos élethelyzettel nem lehet tartósan élni.
De lehet...
...mint ahogyan daganatos betegséggel is, szívinfarktus után is, 
agyvérzés után is, sőt még kómából is visszajön az ember.
Bír, ez mindent. :-)


Egyéb más vágyam sincs, mit, hogy átlagos (marha) szülő legyek.
Olyan, aki hibázik, kiabál, odacsap, kényeztet, nem szól rá...
A gyerek meg olyan, amilyen, ebből a viselkedésmintából kijöhet.
Átlagos, normális, okos és hisztis, rafkós és őszinte.
 
  
A fene se hitte volna, hogy ez nekünk (anya és apa), 
ilyen nagy megmérettetés lesz.
Átlagtól eltérő gyerekeket kaptunk, 
ahol a "marha" szülőnek levés nem zsigeri, 
hanem koncentrációs feladat. 
:-)


Egészen eltérő az időbeosztásunk, sokkal több a muszáj feladat, 
amit ráadásul örömmel, természetes mosollyal az arcunkon hajtunk végre.
A gyermek nem érezheti kényszernek, neki lelkesnek és motiváltnak kell lenni.
Míg más arra büszke, hogy a kalandparkban tört ki a gyerek foga,
mi hihetetlen örömmel éltük meg az első gyógytornát, ahol már nem sírt a gyermek.


Évek óta dolgozunk azon, hogy a belső kétszintes lakásunktól megszabaduljunk.
Svájci frankkal nehéz ügylet, de nincs más út. 
A mi igényeinknek a földszinti, könnyen megközelíthető felel meg.


A kirándulásaink is elég kalandosak, 
erről néhány közeli barát is be tud számolni.
Mi nem gyalogolhatunk annyit, mint más család.
Illetve igen, de az szülői túlélési programmá fajul a végére.
Nyakban, háton, ölben cipelés. 


Aztán gondolkodunk, mi is lehetne a segítség.
Lehetőség szerint valami olyan, 
ami a vágy tárgya is és nem egy direkt, kényszerjármű.


Nálunk ugyanis a legfőbb nevelési elv, 
hogy egészséges önértékelésű, talpraesett, 
szólni, kérni tudó csemetéink legyenek.
Talán a legfontosabb, amire az életükben szükség lesz.
(Persze nyelvvizsga is kell :-D )


Megtaláltuk a megoldást.
John Deere Gator "személyében".
Nem hogy személyiséggel, 
de isteni tulajdonságokkal felruházott családtag.

:-D

Még a kereke is ölelésre termett.
A kormánya maga a tökély,
még dudája is van.
Persze a lámpája csak matrica, mint Villám Mc Queen-nek, 
de így is világhírűvé lehet válni.
:-D


Már az első fokozatban döcög a dolog, 
nyáron feloldjuk a kettes fokozatot is.


Öröm ez, mert így döntöttünk. 
Mondjuk, a jelenlegi autónkba, csak úgy fér be, 
ha a gyerekek nem ülnek bent, 
de erre is találunk valami megoldást.
Egy Mercedes V osztályúval megelégednénk.
:-D


Ezt az uccsó képet megvehetné a Peg-Perego!
:-D :-D :-D :-D

2013. október 15., kedd

Ember ábrázolás, mint érettségi tétel :-)

Pár hónap és Barni iskolás lesz.


 Bevallom sem írni, sem olvasni nem tud. 


2 éve már rajzol is, kizárólag autókat és a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat.
Természetesen, ezt a témát körüljárjuk kreativitásilag, minden oldalról.

Szóval az iskolaérettségi szempont, miszerint az ember ábrázolás...
Hát sántítunk. Készült már családrajz 1, azaz egy.
:-)
Olyan kincs, hogy a faliújságon őrzöm.


Azt gondolom, az iskolában, illetve iskolás korban kell megtanulni írni. 
De a piros, gonosz kis ördög a fejemben kalapál. 
"Csak ő lesz, az egyetlen, aki nem tud írni-olvasni".
Na jó, néhány fejlesztő füzetecske nem árthat. 
Semmi presszió csak elővesszük néha, nézegetjük, rajzolgatunk.
Nézegeti, lapozgatja és szinte rezdüléstelenül ott hagyja.


A billentyűzeten, azért tesz egy két megjegyzést 
"ez a Laci betű, ez a kutya betű, ez a 8-as".
Ugyanígy a rendszámok esetében is.


Nagyon kedvelik Táltival a játszótéri KRESZ pályát is.
Tálti erősen a forgalommal szemben, de Barni tiszteli a vonalakat és táblákat.
Sőt oktatja is a többi gyereket. :-)


Erről jut eszembe, nem túlzás nettóban 10 perc alatt tanult meg biciklizni.
Igaz ezt két napra elosztva az első másodpercben történt borulás miatt.
Elmaradt a "seprűnyelesapafuttató" produkció.
Zseniális találmány a futóbicikli, azzal járt 2 évig. 
Nyilván ennek köszönhető.

Tehát, Barni a közlekedés nagy embere.
Tegnapelőtt papírokat kért, nagyokat, aztán tollat, 
aztán egy kis papírcsíkot közlekedési lámpának, 
aztán ollót, aztán ragasztócsíkot.
Tegnap este, a padlón találtam az eredményt:


Nézem az alkotást....
Kereszteződés, lámpa, útburkolati jelek...
Teljesen egyedül, önszántából, tervezett, rajzolt, ragasztott...
Megöleltem.
Tovább nézem a rajzot...
STOP
"-Barnika! Te írtad azt is, hogy STOP?
-Anya még nem vagyok iskolás, nem tudok írni. 
Rajzoltam a betűket."
Hát...
Egy óvónőt idéznék: " a gyerek olyan, mint az alma a fán: MEGÉRIK"

2013. szeptember 20., péntek

Életképek 4



2008. június, Barni


A Nagyágyi Kutyacsata hiteles története – Képriport


E majdan híres nagy csata 2008 júniusának 5. napján történt.
A 7 hónapos és 2 napos, Vitéz Uram Fehér Bátor Barnabás haditerve alapján, 
a több napja tartó hőséget alkalmazta az ellenség fárasztására, 
majd a híres nap reggelének hűvösségét kihasználva, 
egyesítette erőit és rátámadt a nagy ellenségre.

Képünkön a nagy harc közben látható, amint a hős levegőt vesz.

 
 
Hosszas viaskodás követi a légvételt. 
Ekkor azonban hősünk védjegyévé vált harci fogását, 
a fülharapást alkalmazza, 
néma üvöltésre kárhoztatva ezzel ellenfelét. 



A harapás méltán híres, hiszen nincs ellenszere. 
Most sem bírta ki az óriástestű fehér ellenség. 
Vitéz Uram humánusságát mutatja a legyőzött ellenfél tisztelete, szemének lezárása.



Vitéz Uram Fehér Bátor Barnabás kimerülten, 
boldogan, szerényen(ál) 
tiltakozik a kamerák és reflektorok össztüze ellen.


                                    A képriportot lejegyezte Nemes Tigrisanya- Szívű Beáta