Drága Barátok!
Most én kérek szót.
Ez ritka pillanat, merthogy van egy nagy tesóm
és mellette szinte senki sem jut szóhoz ebben a családban.
Állítólag Ő is így kezdte.
Már mindenki karattyolt a játszin, míg Ő bölcsen hallgatott.
Mit csinálok én, hát hallgatok, de közben csendben felfedezem a világot.
Kavicsokat gyűjtögetek a számba.
Amit anya eleinte percenként kikapkodott, de okosodott,
így az elsőt, amit bekapok nem veszi ki, én meg nem tömök többet a számba.
Tehát csak egy kavics koszai kerülnek a szervezetembe.
Nagy kedvencem a csobogás.
Felőlem lehet csordogáló patak, vagy városi műforrás.
Nézelődök, vizsgálódok.
Közben figyelem a nagyokat.
Barni itt például lemosta a motor kerekét.
Na, megyek. Nem is akárhogy...
Futok és eltűnök.
Erre kitalálták nekem ezt a szerkezetet.
Na jó, néhány eséstől már megóvott.
...és megint a kavics.
Sziasztok, még találkozunk :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése